A Sóballa tanösvény a világviszonylatban egyedülálló pannon szikesek legfőbb elemét, a klasszikus fehér vizű szikes tavi vízi élőhely együttest és a környező szikes élőhelyeket, a jellemző növény és állatfajokat mutatja be élményszerűen közeli módon, a Böddi-szék peremén.
Két, Magyarországon rendkívül ritka madárfaj is felbukkant az elmúlt napokban a Bödi-széken. A madarászok először az ékfarkú halfarkassal (Stercorarius parasiticus) találkoztak, amelynek egy példánya hetekig pihent és táplálkozott a nagy kiterjedésű szikes tónál. Ez a madárfaj nem túl hízelgő latin nevét – parasiticus – valószínűleg táplálkozási szokása miatt kapta. Gyakran előfordul ugyanis, hogy a halat nem maga fogja ki, hanem elrabolja más madaraktól. Addig üldözi a cséreket, sirályokat, szerkőket, míg azok a fáradságtól végül elejtik a zsákmány, ekkor a halfarkas szépen ráfordul, és a levegőben elkapja az orvul szerzett halat.
A másik, Böddi-széken megfigyelt ritka vendég a nyílfarkú halfarkas (Stercorarius longicaudus). Olyannyira ritka nálunk, hogy a területet járó természetvédelmi szakemberek először azt hitték, a napok óta itt pihenő rokonát, az ékfarkú halfarkast látják a levegőben. Csak a teleobjektívvel készült fotó leplezte le, hogy valójában egy újabb északi vendég, a nyílfarkú halfarkas jelent meg a szikes tónál.
Mindkét halfarkas tengeri madár, tengerpartok, szigetek lakói. Az északi sarkkör közelében a tundrán költenek: Alaszka, Kanada, Grönland, Észak-Európa és Szibéria sarkköri területein. Többnyire lemmingeket, pockokat, halakat, madárfiókákat zsákmányolnak, de rovarokat és bogyókat is elfogyasztanak.
Az ékfarkú és a nyílfarkú halfarkasok hosszútávú vonulók. Az északi sarkkörtől egészen az Egyenlítőn túli tengerekig repülnek és ott töltik a téli hónapokat. Vonulásuk közben a szárazföld belsejébe csak ritkán vetődnek, ezért is különlegesség, hogy felbukkantak a Kiskunságban.