A második felmérés a „jozefiniánus” térkép tapasztalatai alapján, annak aktualizálásával, újramérésével, hibáinak kiküszöbölésével történt. Ezzel párhuzamosan fektették le Magyarország második háromszögelési alapponthálózatát, összekötve a térkép részletmérési munkáit az alappontok állandósításának munkáival. Az összesen 3300 szelvényből 1630 esik Magyarország területére. (Jankó 2001)
A felhasználásra került térképszelvényt 1859-ben készítették. Az első felmérésnél sokkal részletesebben jelöli a településszerkezetet, az úthálózatot, az állandó és időszakos vízfelületeket, domborzati viszonyokat, és a művelési ágakat és határokat. A részletesség javulása lehetővé teszi a területhasználat és vízjárás elemzését. A II. Katonai Felmérés térképezésekor (1859-ben) a Böddi-szék központi víztestét mocsaras területként ábrázolták, és Kis- és Nagy-Bötti néven, melyet egy hangsúlyosan jelölt út választott el. A központi víztesten kívül majdnem az összes periférikus szikes mélyedést nyílt vízfelületként és körülötte mocsaras területként ábrázolták. A központi mederben nyílt vizet nem jelöltek, csak vizenyős, helyenként mocsaras területet. Elsőként jelenik meg mesterséges vízilétesítmény, mégpedig az V. csatorna és az V/a csatorna nyomvonalán ábrázolt árok. Az V. csatorna elődje egy szakaszon fut csak a jelenlegi nyomvonalon. Kiindulási pontjaként a Járáspusztai út mellett látható mélyedés került jelölésre, tehát nem térségi vízátvezetésben, hanem a helyi vízelvezetésben lehetett jelentősége. A Sós-ér medre markánsan, benne nyílt vízfelülettel került megjelenítésre.
2013
A Böddi-szék jelenlegi jellemző élőhelymintázata látható a felvételen. Az antropogén eredetű vízi létesítmények (csatornék, árkok, magasvezetésű csatornák stb. jelentős befolyással vannak a terület vízjárására. Jelentős kiterjedésben járulnak hozzá a Böddi-szék mederöblözeteinek elmocsarasodásához.
1959
A Böddi-szék 1959-ben a Sósér-mocsár, Keselyűs, és néhány egyéb, az V. csatornátl északra elterülő vízállások kivételével leszáradt, nagyrészt benövényesedett állapotot mutat. Ez feltételezhetően az V. csatorna vízelvezetési funkciójának köszönhető.
1941
Az 1941-es katonai felmérés időszakos nyílt vízfelületként jelöli a Keselyű-szék és a Sóséri-mocsár területét, valamint a Böddi-szék Oltó-halom felőli öblét. A Maka-szék és a Böddi-szék nagy része növényborítással rendelkező vizenyős területként került felvételre. Az összes víztérnél kihangsúlyozásra került időszakos jellegük.
1880
A III. katonai felmérés térképi ábrázolása 1880-ban a Böddi-székben és a Maka-székben nyílt vízfelületet nem, csak vizenyős vagy szárazabb körülményeket, de mindenképpen növényborítottságot jelöl. A kapcsolódó szikes mélyületekben nem került megjelenítésre sem vízborítás, sem növényborítás. Vízilétesítményekre nem helyezett hangsúlyt a térképező, az előző felmérésben megjelenített árkok nem szerepelnek, habár vélhetően ebben az időben is szerepet játszottak. A Sós-ér karakteresen megjelenik, ábrázolva vannak a kapcsolódási pontok a szikes medencékhez.
1859
A II. Katonai Felmérés térképezésekor (1859-ben) a Böddi-szék központi víztestét mocsaras területként ábrázolták, és Kis- és Nagy-Bötti néven, melyet egy hangsúlyosan jelölt út választott el. A központi víztesten kívül majdnem az összes periférikus szikes mélyedést nyílt vízfelületként és körülötte mocsaras területként ábrázolták
1783
Az I. Katonai Felmérés idejében (1783) kiterjedt szikes mocsár által uralt területet („Soszer morast”) találtak a térképezők, melyet csak a kiemelkedő hátak és utak szakítottak meg. A Böddi-szék mai területén akkoriban térképezett összes vízállást Sósér-mocsár (Soszer morast) néven szerepeltették.