A szikes tavak ritkán haladják meg a félméteres mélységet. Olyan sekély vizűek, hogy a szél által keltett hullámok a tó fenekéig felkavarják a vizét. Ezért vizük zavaros, nem átlátszó, szürkésbarna, mondhatni tejeskávé színű.
Ha megkóstolnánk vizüket, sósnak éreznénk. A vízben oldott só jellemzően a sziksó. A sziksó vizes oldatban lúgos kémhatású, a szappan egyik alapanyaga. A kiszáradó szikes tavak alján a kikristályosodott fehér só a szóda: (Na2CO3 + kristályvíz), más néven sziksó, amely nagy részben felelős a megismert sótartalomért és lúgosságért. Korábban a kivált sziksót, vagy szódát összesöpörték a tóparton és mosószóda készítésére hesználták. Nem csoda tehát, hogy a szikes tavak vize selymes tapintású, mint a szappanos víz, és ha erősen felkavarja a szél, akkor habzik. A legjobb állapotú szikes tavak vize szürkésfehér. A vizet a szél kavarja fel és az üledék teszi a vizet zavarossá. A szikes vizek zavarosságát egy külön erre a vizsgálatra készített korong belemerítésével végezzük. A szikes víz annál jobb állapotú, minél hamarabb eltűnik a szemünk elől a bemerített korong.