A Sóballa tanösvény a világviszonylatban egyedülálló pannon szikesek legfőbb elemét, a klasszikus fehér vizű szikes tavi vízi élőhely együttest és a környező szikes élőhelyeket, a jellemző növény és állatfajokat mutatja be élményszerűen közeli módon, a Böddi-szék peremén.
A szikes tavak ritkán haladják meg a félméteres mélységet. Olyan sekély vizűek, hogy a szél által keltett hullámok a tó fenekéig felkavarják a vizét. Ezért vizük zavaros, nem átlátszó, szürkésbarna, mondhatni tejeskávé színű.
Ha megkóstolnánk vizüket, sósnak éreznénk. A vízben oldott só jellemzően a sziksó.
A sziksó vizes oldatban lúgos kémhatású, a szappan egyik alapanyaga. A kiszáradó szikes tavak alján a kikristályosodott fehér só a szóda: (Na2CO3 + kristályvíz), más néven sziksó, amely nagy részben felelős a megismert sótartalomért és lúgosságért. Korábban a kivált sziksót, vagy szódát összesöpörték a tóparton és mosószóda készítésére hesználták. Nem csoda tehát, hogy a szikes tavak vize selymes tapintású, mint a szappanos víz, és ha erősen felkavarja a szél, akkor habzik. A legjobb állapotú szikes tavak vize szürkésfehér. A vizet a szél kavarja fel és az üledék teszi a vizet zavarossá. A szikes vizek zavarosságát egy külön erre a vizsgálatra készített korong belemerítésével végezzük. A szikes víz annál jobb állapotú, minél hamarabb eltűnik a szemünk elől a bemerített korong.
Amennyiben a Secchi-korongot lemerítve megnézzük, meddig látjuk a korong fekete-fehér mintázatát, azt láthatjuk, hogy az átlátszóság mindössze 1-5 cm lesz.
Ez mit okoz a vízben? → A fény csak nagyon kissé hatol be a vízbe, így nem tudnak megélni, igazán elszaporodni a más tavakban, édesvizekben, így a tanösvény mentén haladó csatorna vizében is élő fotoszintetizáló, főként zöld algák, hiszen számukra szükséges a víz mélyebb rétegeibe is lehatoló fény
A szikes tavak vizük sótartalma miatt jelentősen eltérnek az édesvízi állóvizektől. Ebben a szikes-sós vízi környezetben erre specializálódott sótűrő és sókedvelő élőlények tudnak csak megélni.
De még mihez kell alkalmazkodniuk az itt élőknek?
- Lúgosság: a víz kémhatása pH (~ 9 – 9,5), tehát az erősen lúgos víz is kihívást jelent az élőlények számára
- Magas hőmérséklet: a hőmérővel mérve 30-35 °C, a relatíve sekély víztömeg miatt, ami aztán a víz párolgásával a nyár során tovább növekszik.
- Változékony környezet: A hőmérséklet növekedésével s a víz párolgásával együtt nő a víz sótartalma is ( akár 30-40 g/l vagy még magasabb is lehet) és lúgossága egyaránt.
Tehát a szikes tavakban élő élőnyéknek nemcsak a már megismert szélsőséges környezethez, de ráadásul ezek változékony voltához is alkalmazkodniuk kell. A szikesekre nagy évszakos változékonyság jellemző, tehát a sótartalomra, lúgosságra és hőmérsékletre nézve tágtűrésű fajok tudnak csak megélni itt.
Élet a sekély vízben
Apró, gerinctelen élőlények közössége szélsőséges életkörülmények között.
Igaz, hogy a zavarosság miatt magasabb rendű telepes algák (pl. zöldalgák) nincsenek, viszont a leszáradó aljzaton az éppen néhány cm-es vízben akár tömeges kékalga szőnyeget figyelhetünk meg. Az élőlényeket szabad szemmel nem látjuk, csak így, tömegesen figyelhetjük meg jelenlétüket. Ezek (a kékeszöld és kék algák) alkotják a növényi planktont (lebegő anyagot), ezek általában prokarióta, azaz sejtmag nélküli algák, egy-egy cseppben több milliós egyedszámmal lehetnek jelen. Szerves anyagot fotoszintetizálással állítanak elő és táplálékoul szolgálnak a szabad szemmel már látható állati planktonoknak (pl. vízibohák, sziki lebegőkandics) és aktív, sokszor igen gyors mozgásra is képes nagyobb testű állatok (nekton) is előfordulhatnak (pl. tócsarákok, rovarok lárvái, sziki búvárpoloska).
Ezek a planktonikus és nektonikus élőlények kínálnak terített asztalt a vonuló és a szikes tavak partján fészkelő partimadarak számára.