A szikesek állatvilága

Szongáriai cselőpók (Lycosa songoriensis): A szikes táj egyik jellemző pókfaja, bár nem kizárólag a szikeseken fordul elő. Ez hazánk legnagyobb pókfaja. Hálót nem készít, földbe vájt lyukakban él, ezért nem gyakran kerül a szemünk elé. Utódait a hátán hordozza, amíg azok önálló életre nem képesek. A védett sisakos sáska (Acrida ungarica) vastag csápjai, a csápokkal szinte azonos hosszúságúra elnyúlt feje, igen hosszú hátulsó lábai alapján más sáskákkal nem téveszthető össze. Az adult példányokra augusztus környékén számíthatunk, alacsony füvű sztyeppréteken, szikeseken könnyen észrevehető. A homoki gyík (Podarcis tauricus) 6-8 cm testhosszú, farka hossza ennek kétszerese is lehet. Hátán jól felismerhető zöld sáv fut végig, ennek szélén barna, csipkézett mintás sáv látható kétoldalt. A homoki gyík elterjedése kizárólag az alföldre korlátozódik, előfordulási adatai ott is szigetszerű előfordulását jelzik csupán. Kivételes, hogy a Böddi-széknél is előfordul a löszalapú homokhátak gyepterületein, szórványosan. Az ürge (Spermophilus citellus) a Böddi-széken jelenleg nem alkot stabil állományt, megjelenése szórványos, valószínűleg a környező ismert állományokból származó egyedek kerülnek elő. Az alacsony füvű legelőket kedveli, kedvező élőhelyi feltételek kialakulása esetén lehetséges stabil megtelepedése. A hermelin (Mustela erminea) kitartó és ügyes vadász, ráadásul jól úszik, így vízparti élőhelyeken telepszik meg szívesen. Éjszakai, rejtőzködő életmódja miatt ritkán kerül szem elé. Közismert hófehér téli bundáját a klímaváltozás következtében egyre inkább elmaradó hóborítás miatt kevéssé ölti fel, a hideg időszakban is nyári színváltozata figyelhető meg, vagy foltosabb bundára vált. A vidra (Lutra lutra), menyét (Mustela nivalis)
Róka: Az egész országban elterjedt, így a Böddi-széken is szemünk elé kerülhet. Az apróvadra és a védett madarakra, különösen a földön fészkelőkre veszélyt jelent.
Sakál: Őshonos csúcsragadozónk, mely hosszú időre kipusztult hazánkból, de az 1980-as években a Balkán-félsziget felől spontán visszatelepedett. Állománya azóta rohamosan növekszik. Nevezik még nádi farkasnak vagy toportyánnak is. Generalista életmódú, széles spektrumú a táplálékbázisa, melyek közül az éppen legkönnyebben elérhető táplálékot fogyasztja, legyen az pocok, a vaddisznó malaca, madártojás vagy –fióka.
Borz: A rókához hasonlóan a földbe kapart kotorékban tölti a nappalokat, a kölykeit is itt neveli, melyet csak az éjszakai portyázásai során hagy el. A nyílt terepeket nem kedveli, erdős területeken vagy árkok oldalába vájja borzvárát.
Mindhárom fenti emlősről elmondható, hogy gyérítésük fontos vadgazdálkodási és természetvédelmi érdek!
Vaddisznó: Vadgazdálkodási szempontból kettős megítélésű. Az apróvadra veszélyt jelent, húsa, trófeája viszont értéket képvisel. Természetvédelmi szempontból egyértelműen káros, hatalmas gyepterületeket, ezáltal védett növények garmadát tudják feltúrni, emellett a védett, földön fészkelő madarak költési sikerét is jelentősen csökkentik.

Az alábbi információs táblán egérrel történő gördítéssel nagyíthatja a képet a részletek jobb láthatósága érdekében vagy a gombok használatával. A nagyított kép mozgatásához tartsa lenyomva az egér bal gombját. Az alaphelyzetbe való visszatéréshez kattintson a kis házikó ikonra, míg a teljes képernyős nézet aktiválásához a négyzet alakú ikont használhatja, ami még részletesebb megjelenítést biztosít.