A Sóballa tanösvény a világviszonylatban egyedülálló pannon szikesek legfőbb elemét, a klasszikus fehér vizű szikes tavi vízi élőhely együttest és a környező szikes élőhelyeket, a jellemző növény és állatfajokat mutatja be élményszerűen közeli módon, a Böddi-szék peremén.
A szikes vizes élőhelyek egyes mélyebb, hosszabb ideig vízborította részein sziki nádas, azaz nád és a zsióka, vagy másik nevén sziki káka elegyes növényzete telepszik meg, mely teljesen eltérő élőhely, mint az édesvízi nádasok. E szikes mocsári élőhelyek számottevő természeti értékkel bírnak, melyek feltárása iránymutató a természetvédelmi célkitűzések kivitelezése során, azaz bizonyos arányú jelenlétük, fennmaradásuk a területen a biodiverzitás fenntartása, fejlesztése érdekében elengedhetetlen.
Egyik kiemelt figyelmet érdemlő faj a nagyfoltos rablószitakötő (Lestes macrostygma). E védett szitakötőfaj Magyarországon szórványos elterjedésű, kizárólag szikes vízi élőhelyeken fordul elő. Életmenete a (ST: vízben álló) zsiókához kötődik, ugyanis a nőstény a zsióka szárába és levelébe helyezi el tojásait. A lárvák a kikelés után a sekély szikes vízben táplálkoznak.
A nagyfoltos rablószitakötő megfigyeléseink alapján homogén, illetve elegyes zsiókásokban fordul elő rajzáskor, ami alapján a peterakás színhelye is ilyen típusú élőhelyre valószínűsíthető.
Az élőhely fejlesztési törekvések egyes kiemelten fontos célterületen a zsiókás-nádas élőhelyek visszaszorítására, és a szikes tavi ökoszisztéma helyreállítása szempontjából hangsúlyos szikes réti és szikfok élőhelyek kiterjedésének növelésére irányulnak. E területek korábban a tómeder részeként, nyílt vízi, vagy alacsony borítású szikfok növényzettel benőtt élőhelyek voltak, melyek helyreállítása a hagyományos partimadár élőhelyek megmentése szempontjából fontos. A Böddi-szék környéki szikes-vizes élőhely-hálózatban kiterjedt zsiókás-nádas növényzetű területek maradhatnak fent ettől függetlenül, melyek továbbra is megfelelő élőhelyet kínálnak a hozzájuk kötődő élővilág számára, megfelelő vízborítás esetén. Ezek az élőhelyek a szitakötőn kívül számos egyéb gerinces állatfaj számára is megfelelőek lehetnek, így a kétéltű vöröshasú unkának (Bombina bombina) és a dunai tarajosgőtének (Triturus dobrogicus), a madarak között pedig a barkóscinegének (Panurus biarmicus), nádi sármánynak (Emberiza schoeniclus) vagy éppen a rejtőzködő életmódú és különleges hangú bölömbikának (Botaurus stellaris) is.